Az étkezés története az emberiséggel egyidős, hiszen táplálék nélkül nem maradhatnánk fenn. Az őskor embere tapasztalati úton szerezte tudását a természetről, és a szükség rákényszerítette, hogy folyamatosan új lehetőségeket fedezzen fel. A gyűjtögető, halászó és vadászó életmód, valamint a tűz megszelídítése révén egyre többféle élelem vált elérhetővé, hozzájárulva az életben maradáshoz és az egészség megőrzéséhez.

Az első tűzön sütött ételek az elejtett vadak húsából készültek, minimális feldolgozással. A hús sütéséhez eleinte forrósított kődarabokat használtak, vagy nyársra húzva sütötték meg a zsákmányt, legyen szó húsról vagy halról. A főzés később jelent meg, és ekkor még nem álltak rendelkezésre a mai értelemben vett edények; a főzéshez kezdetben sziklák közötti mélyedéseket vagy természetes üregeket alkalmaztak.

Az agyag felfedezése és az agyagedények készítése mérföldkövet jelentett a főzés történetében, lehetővé téve egyre fejlettebb főzőeszközök kialakulását. A vízben való főzés elterjedésével megkezdődött az ételek ízesítése is. Kezdetleges fűszerekként illatos növényeket, gyökereket, fakérget, magvakat, sőt hamut is használtak, míg az ételek édesítésére a fák cukros nedveit, például a jávorfa szirupját vagy a vadméhek mézét alkalmazták. Később a só is elterjedt, amely nemcsak ízt adott az ételeknek, hanem azok tartósítására is szolgált.